A tejfogak fejlődése – mint ahogy az egész baba fejlődése – szerintem egy kis csoda. Meglepő, hogy mennyire korán beindul a folyamat és mennyire összehangolt: Már az anyaméhben az embrió 6-8 hetes korában elindul a fogak fejlődése, akkor amikor az egész baba nem hosszabb 2-3 cm-nél . Kialakul alul és felül egy-egy fogléc, ezeken bimbószerűen jelenik meg a 20 tejfog csíra.
A fogak megjelenése, vagy áttörése babánként teljesen eltérő korban történik. Ez nagy általánosságban kb. fél éves korra tehető, de vannak akiknek már néhány hónaposan, más gyerekeknek egy éves korban sincsenek még előbujt fogai. Hogy mi is befolyásolja az időpontot, az még ma sem teljesen tisztázott.
A baba négy hónapos korában vettem észre a picike kis fog megjelenését, nagyon meglepődtem, bár doktornővel néztük, hogy már 3 hónapos korában nagyon ki volt szélesedve a kis ínye.
Sajnos sikerült egy kis náthát összeszedni, így aztán átéltük a kellemtelenségeit is.Kicsit nyűgösebb volt a kicsi, és szörtyögött, köhécselt, de csak a garaton visszacsorgó váladék miatt. Nagyon jó tapasztalataim vannak az izotóniás tengervíz spray használatával, nem is igazán zavarta, amikor orrszívás előtt befújtam a nózijába, de segített abba, hogy fellazította a dolgokat odabent. Utána jött az Orrszi porszival az orrszívás, rosszabb fogadtatásra számítottam, de eddig mindig megúsztuk sírás nélkül. Mindkét oldalhoz kb. 5-5 másodpercre odaillesztem általában kétszer, csak arra kell szerintem odafigyelni, hogy a szívásnál a kis oldalvezetéke felfelé nézzen, hogy ne juthasson a porszívóba az „anyag”.
Igazán jólesik nekem és a babócának is, hogy a zord téli időszakban azért néha- néha igazi napsütéses napokban is van részünk.Ilyenkor különösen nagy élmény nagyokat sétálgatni. A kicsi a felöltöztetést változó kedvvel, vagy éppen kedvetlenséggel tűri, olykor torka szakadtából tiltakozik a sokadik ruharéteg ellen, rólam közben már szinte ömlik a víz, de persze én szoktam győzni a küzdelemben. A babakocsival megtett néhány lépés után viszont szinte mindig elalszik.
Túl vagyunk az első olyan karácsonyunkon, amit most a mi drága kis ajándékunk társaságába tölthettünk el babóca személyében.
Tőle nagyobb ajándékot nem is kaphattunk volna ebben az évben, a kedvességével, mosolyával túltesz mindenen. Persze nem csak az ünnep pillanatait tette különlegessé a kisbabánk, hanem az egész karácsonyi időszakot. Leesett pl. az első nagy hó, és míg mi havat lapátoltunk, ő édesdeden aludt kint velünk a babakocsiban.
Túlestünk a csípőszűrésen, és mindent rendben találtak :-) Szakrendelésekre rendszeresen járó ismerőseim sokat panaszkodtak régebben, hogy milyen nehezen, sokszor hetekre, vagy akár hónapokra előre tudnak csak időpontokat kapni a különféle vizsgálatokra.
Maradok a kézápolás témájánál, mivel új dolgot fedeztem fel a kisbabánknál. Az anyukák biztosan megtapasztalták már milyen érdekes mutatvány a kézmosás a piciknél. Az a helyzet, hogy én szinte majdnem elfelejtkeztem arról, hogy a kis aprócska tenyerei a nap egy jó nagy részében ökölbe szorítva vannak (hála a veleszületett fogóreflexnek). Így aztán fel sem merült bennem, hogy nincs ez másként a fürdetések alatt sem - amit bár egyre jobban kedvel, azért mégsem teljesen ellazulva tölt el a vízben - így túl sok víz nem is éri a kis kezecskéket, szétfeszegetni a parányi, de erős kis öklöket pedig a kádban fél kézzel szinte lehetetlen művelet.
Sosem gondoltam volna, hogy valaha nehéz feladványnak bizonyul majd egy kis körömvágás, pontosabban egy kisköröm vágása.
A csemeténk körmeiről van szó, akkorák lehetnek, mint egy borsszem, nagyon kis formásak, hihetetlenül gyorsan nőnek, és bár puhák még, de mélyen tudnak szántani. Azt mondják, a kézen 3-4-szer olyan gyorsan nőnek, mint a lábon, ezt a tapasztalataim alátámasztják.
Babás barátaink jó előre - még a terhesség elején – felkészítettek bennünket: majd meglátjuk, hogy az új kis jövevény érkeztével minden meg fog változni a családunk eddig megszokott életrendjében. Ezt meg is tapasztaltuk, és azóta is tapasztaljuk.
A gyermekágyas osztályon eltöltendő napoktól én egy kicsit tartottam korábban, hiszen több negatív, mint pozitív beszámolót hallottam ismerőseimtől. A lábadozás természetes velejáróit persze én sem sírom vissza, sőt, de nekem a fájdalmas napokat megszépítette a baba állandó jelenléte.
