Egy szülés - és ami mögötte van I.

Pár hete nagy örömünkre megszületett második gyerkőcünk !

Az első baba és most a második várása között óriási különbségek voltak. Az elsőnél minden újdonság volt, napról napra utána olvastam, hogy éppen mi történhet vele, mekkora lehet, mit csinálhat. Úgy éreztem, még akár hónapokig lennék kismama, olyan jól elvoltam. Most a már meglevő csemeténk mindent megváltoztatott, nem maradt annyi időm, figyelmem, hogy csak a terhességgel foglalkozzam. Szaladgálni a gyerek után, emelgetni, kivédeni a hasba ütéseit és rúgásait nem volt egyszerű, főleg az utolsó hónapban, akkor már azért nehezen bírtam.

A legnehezebb viszont az volt, hogy összehozzuk, hogy a gyerekre szülésnél ki vigyázzon. Könnyű annak, akinél a rokonság, vagy barátok rugalmas időbeosztással bármikor rendelkezésre állnak, nálunk viszont mindenki dolgozott. Megbeszéltük: a kiírás előtti hétvégén szülessen meg a bébink, mindenkinek ideális lenne. Szombat éjszaka szépen el is kezdődtek a fájások, riasztottam is a családot, mindent összekészítettem, és mire mindenki készen állt, a bébi meggondolta magát, leálltak a fájások. Másnap amikor éppen egyedül voltam otthon a gyerkőccel, újra beriasztottam mindenkit, ugyanis nem éreztem a magzatmozgást. Ez félelmetes volt, olyan volt, mintha egy darab kő lenne az addig igencsak mozgékony magzatunk. Rohanás a szülészetre, vizsgálatok sora kezdődött, és kiderült: a picur jól van, csak már nagyon beilleszkedett a buksija, és ilyenkor előfordul, hogy drasztikusan csökken a mozgékonysága. Úgy váltunk el az orvostól, hogy lehet ,hogy még ma éjszaka szülni fogunk. Nagyszerű, gondoltam, újra riaszthatok mindenkit…