Filmajánló: Babák - az első év

Ha már eleged van a mozik nyújtotta „thrilleresromantikusfuturisztikusabarrált” kínálatból, valami baba és családbarát szórakoztatásra vágysz, szeretnél kitekinteni a lakás falai mögül, bekukkantani más földrészen élő családok, babák mindennapjaiba, ezt feltétlenül nézd meg!

A tavalyi évben mutatták be Thomas Balmes rendezésében ezt a francia dokumentumfilmet, amit sajnos csak kevés moziban adnak (Budapesten pl. csak 2 –ben a több tucatból, de dvd-n is hozzáférhető már). Az én érdeklődésemet már a film előzetese is felkeltette, nem mindennap van ugyanis lehetőségünk más kultúrákba, társadalmakba bepillantani babaügyben.

Ha egy ötös skálán kellene értékelnem a filmet, én 5-el jutalmaznám. Miért is?

Nagyon jó a főszereplők kiválasztása, négy, sok szempontból eltérő, de cuki kis csöppséget ismerhetünk meg a születésük pillanatától.

Panijao egy namíbiai család nyolcadik babája, a szinte üres sárkunyhóban a „semmi” közepén él;

Bayaryargal 2. gyermeke a mongol szülőknek, Mongólia egyik sztyeppéjén állattenyésztésből élnek lényegesen civilizáltabb körülmények között;

Hattie az amerikai pár első gyermeke, egyetemi professzor anyukával és operatőr apukával jó anyagi helyzetben, és végül Tokyo ultramodern forgatagában a divatszakmában tevékenykedő szülők szintén egyetlen kislányaként Mari.

A különbségek ellenére gyönyörűen fejlődnek, boldogok és egy éves korukra hasonló fejlettségi szintet érnek el. Mi a szerepe a nyugatnak a civilizációban és hol a legjobb gyereket nevelni? Az alkotók ezt a kérdést akarták a film készítésével körbejárni, és szerintem sikerült nekik. Hogyan lehet pl. pelenka, evőeszközök vagy babajátékok nélkül élni, víz nélkül babát mosdatni, egy rakás fejlesztőjáték közepette unatkozni, technikai vívmányok és az apa társaságában mégis egyedül lenni…, csak egy néhány kérdés a sok közül, amire még választ kaphatsz.

Miután a film elkészült, állítólag az afrikai anyuka látva a japán babakörülményeket - a szűk tereket, zajokat, a szülők állandóan megosztott figyelmét - kiakadt. Ezek szerint nem minden szempontból lehet felnézni a mi civilizált világunkra? Szerintem az operatőri munka kiváló, ráadásul a gyönyörű képeket igazán szép zenei kíséretben élvezhetjük. Dokumentumfilm ellenére humorral fűszerezték, a nézőtéren vicces kommenteket, nevetgéléseket folyamatosan lehetett hallani.

Ja és jó, ha tudod: a filmben nincsenek párbeszédek, nincs szöveg, de a látvány és a hangulat mindezt feledteti velünk Van, aki szociográfiának tartja a filmet, viszont van, aki pontosan azt hiányolja, hogy egy-egy kultúráról nem nyújt teljesen átfogó képet, én egyikkel sem értek teljesen egyet. Inkább egy gondolatébresztő, de mégis szórakoztató, gondosan megszerkesztett filmnek tartom, amit bárkinek merek ajánlani: kismamák, babavárás előtt állók, gyerekes családok vagy akár egyedülállók egyaránt kapnak általa egy kellemes másfél órát.