Blog

Babás barátaink jó előre - még a terhesség elején – felkészítettek bennünket: majd meglátjuk, hogy az új kis jövevény érkeztével minden meg fog változni a családunk eddig megszokott életrendjében. Ezt meg is tapasztaltuk, és azóta is tapasztaljuk.  A baba kis szokásai, ritmusa valóban meghatározó: nem sokáig nézi el nekünk, ha a szopás, peluscsere, altatás vagy bármilyen témában mi szeretnénk diktálni a tempót. Viszont az ember mégsem tud rá haragudni :-)  Sokszor eszembe jut amit egy kedves anyuka ismerősöm mesélt az első heteikről: ő többször megkönnyezte a kisbabáját, miközben nézegette, és közben tudta, hogy a baba mennyire kis törékeny és kiszolgáltatott az élete minden kis pillanatában a szüleinek és a környezetének. 

Persze sok türelem kell hozzá, igyekszünk dekódolni az üzeneteit, de talán a sírásinak az okát a legnehezebb beazonosítani. Sokszor már rájövünk, hogy mit is szeretne elérni, de az a legkeményebb, amikor úgy gondolom, minden zavaró tényezőt kiiktattunk már, és ő még mindig csak keservesen panaszkodik, és közben mindenki engem kérdez, hogy miért sír. Ez embert próbáló helyzet. 

Egyébként egyáltalán nem panaszkodhatom, nagyon jó kisbabánk van, nyugodt, jól szopik és szépen fejlődik. Csak nekem kell még megszoknom az új alvási rendemet,  mivel a szülés óta egy darab végig átaludt éjszakám nem volt. Sokan tanácsolták, hogy amikor ő alszik én is pihenjek le napközben, ne zavartassam magam, ha egy pár hétig esetleg szalad a ház, és ne akarjam néhány hét alatt teljesen visszanyerni a régi kondimat. Hát úgy látom más választásom nem nagyon van :-)