Hella Hajni napló 1. - Mi jut eszedbe a fejtetűről?

Először is játszunk el a gondolattal, mi jut az eszedbe, ha azt mondom fejtetű? Kosz, ápolatlanság, elhanyagoltság … ? Vagy akár egy illatos, selymes, ápolt gyerekbuksi ? Vagy a saját családod?

 Ha egy tetűt kérdeznénk, neki bármi eszébe jutna, mert mindegyiket szereti, bárhol jól érzi magát, még akár nálatok is!

Mindezt csak azért írom, hogy józanul lássunk: a fejtetű nem válogatós. Ha a gyerkőc elkezd közösségbe járni, az elvi esélye meg van rá, hogy találkozik a fejtetűvel. Az ÁNTSZ az elmúlt 5 év adatai alapján ezt a summás véleményt fogalmazta meg: „a fejtetvesség aránya a gyermekközösségekben gyakorlatilag változatlan, tehát évek óta semminemű javulást sem mutat.” (Epinfo Epidemiológiai Információs Hetilap 18. évfolyam 18. szám). Magyarul évek óta nem lehet őket teljesen kivonni a forgalomból. Feltűnhetnek egy budai elit iskolában ugyan úgy mint egy kistelepülés óvodájában, csak haj legyen, ez a lényeg.

Nos két dolgot tehetünk, vagy szégyelljük és cikis dologként kerüljük a témát, vagy nyíltan beszélünk róla, és megtanuljuk mi is az a tetűírtás, mit tehetünk a tetű ellen? Az előbbit a tetvek jobban szeretik, de az utóbbi jobb megoldás, ezt támasztja alá az a sok-sok szülői hozzászólás is, amit közösségi oldalakon lehet olvasni. Többen írják, hogy az ő gyerekük is összeszedte a tetűt, és már utólag bánják, hogy nem beszéltek erről időben az óvónővel, osztályfőnökkel, védőnővel vagy akár más szülőkkel, mert így csak későn derült ki, hogy az adott osztályban vagy ovis csoportban nem az ő gyerekük volt egyedüli tetves, hanem mondjuk további 10 vagy 20 gyerek is. Nem beszélve arról, amikor érthetetlen módon rendszeresen visszafertőződtek a közösségekben…

Így aztán, hogy ne szégyelljük a témát, holnap meg is osztok veletek egy saját tetű történetet…