Kézmosás

Maradok a kézápolás témájánál, mivel új dolgot fedeztem fel a kisbabánknál. Az anyukák biztosan megtapasztalták már milyen érdekes mutatvány a kézmosás a piciknél. Az a helyzet, hogy én szinte majdnem elfelejtkeztem arról, hogy a kis aprócska tenyerei a nap egy jó nagy részében ökölbe szorítva vannak (hála a veleszületett fogóreflexnek). Így aztán fel sem merült bennem, hogy nincs ez másként a fürdetések alatt sem - amit bár egyre jobban kedvel, azért mégsem teljesen ellazulva tölt el a vízben - így túl sok víz nem is éri a kis kezecskéket, szétfeszegetni a parányi, de erős kis öklöket pedig a kádban fél kézzel szinte lehetetlen művelet.   Mégis nagyobb figyelmet kell rá fordítanom, mert ezek a pici markok szívesen gyűjtenek össze szöszöket, esetenként valamelyik családtagtól megszerzett hajszálakat. Most azzal próbálkozom, hogy alvás közben, amikor esetleg ellazítva, nyitott tenyérrel fekszik óvatosan kitörölgetem, a gond az, hogy olyankor is is sokszor beindul a reflexes összeszorítás.

A kézmosásra egyébként is jobban odafigyelünk saját magunkkal kapcsolatban is, sőt a babalátogatókat is, ha kell megkérjük, hogy ne nyúljanak a picihez kézmosás nélkül, bár nem mindig sikerül – múltkor egy kedves ismerősünk már morzsolgatta is a baba helyes kis kezeit, mire észbe kaptunk volna. Szerintem különösen most a H1N1 – es őszi-téli időszakban ez nagyon fontos, jobb megelőzni a bajt.