Igazán jólesik nekem és a babócának is, hogy a zord téli időszakban azért néha- néha igazi napsütéses napokban is van részünk.Ilyenkor különösen nagy élmény nagyokat sétálgatni. A kicsi a felöltöztetést változó kedvvel, vagy éppen kedvetlenséggel tűri, olykor torka szakadtából tiltakozik a sokadik ruharéteg ellen, rólam közben már szinte ömlik a víz, de persze én szoktam győzni a küzdelemben. A babakocsival megtett néhány lépés után viszont szinte mindig elalszik.
Túl vagyunk az első olyan karácsonyunkon, amit most a mi drága kis ajándékunk társaságába tölthettünk el babóca személyében.
Tőle nagyobb ajándékot nem is kaphattunk volna ebben az évben, a kedvességével, mosolyával túltesz mindenen. Persze nem csak az ünnep pillanatait tette különlegessé a kisbabánk, hanem az egész karácsonyi időszakot. Leesett pl. az első nagy hó, és míg mi havat lapátoltunk, ő édesdeden aludt kint velünk a babakocsiban.
Túlestünk a csípőszűrésen, és mindent rendben találtak :-) Szakrendelésekre rendszeresen járó ismerőseim sokat panaszkodtak régebben, hogy milyen nehezen, sokszor hetekre, vagy akár hónapokra előre tudnak csak időpontokat kapni a különféle vizsgálatokra.
Maradok a kézápolás témájánál, mivel új dolgot fedeztem fel a kisbabánknál. Az anyukák biztosan megtapasztalták már milyen érdekes mutatvány a kézmosás a piciknél. Az a helyzet, hogy én szinte majdnem elfelejtkeztem arról, hogy a kis aprócska tenyerei a nap egy jó nagy részében ökölbe szorítva vannak (hála a veleszületett fogóreflexnek). Így aztán fel sem merült bennem, hogy nincs ez másként a fürdetések alatt sem - amit bár egyre jobban kedvel, azért mégsem teljesen ellazulva tölt el a vízben - így túl sok víz nem is éri a kis kezecskéket, szétfeszegetni a parányi, de erős kis öklöket pedig a kádban fél kézzel szinte lehetetlen művelet.
Sosem gondoltam volna, hogy valaha nehéz feladványnak bizonyul majd egy kis körömvágás, pontosabban egy kisköröm vágása.
A csemeténk körmeiről van szó, akkorák lehetnek, mint egy borsszem, nagyon kis formásak, hihetetlenül gyorsan nőnek, és bár puhák még, de mélyen tudnak szántani. Azt mondják, a kézen 3-4-szer olyan gyorsan nőnek, mint a lábon, ezt a tapasztalataim alátámasztják.
Babás barátaink jó előre - még a terhesség elején – felkészítettek bennünket: majd meglátjuk, hogy az új kis jövevény érkeztével minden meg fog változni a családunk eddig megszokott életrendjében. Ezt meg is tapasztaltuk, és azóta is tapasztaljuk.
A gyermekágyas osztályon eltöltendő napoktól én egy kicsit tartottam korábban, hiszen több negatív, mint pozitív beszámolót hallottam ismerőseimtől. A lábadozás természetes velejáróit persze én sem sírom vissza, sőt, de nekem a fájdalmas napokat megszépítette a baba állandó jelenléte.
Megtörtént a nagy esemény!
Néhány percre van csak időm, hogy a gép elé ülhessek, ugyanis nagy esemény történt az életünkben: megszületett a kisfiúnk, túl vagyunk a szülésen!
Magzatmozgás-számlálás, de hogyan?
Szinte felfoghatatlan, hogy a kis magzatunk már 6-7 hetes korától végez testmozgásokat, akkor amikor még éppen csak, hogy rájöttünk a létezésére. Nevetve néztük a 12 hetes UH vizsgálaton mit össze dolgozik a kicsi odabent: a kis lábait megtámasztotta a méh falán és íjszerűen kifeszítette magát, majd a tengelye körül forgolódott, a lábaival, kezeivel pedig folyamatosan kalimpált, és mindezt úgy tette, hogy én az égvilágon semmit nem éreztem ebből.
