Gyermeksarok

Szudorka kalandjai - Szudorka és az unatkozó kisfiú

Egyik reggel, amikor Szudorka kidörzsölte az álmot a szeméből, megint azt érezte, hogy mennie kell. Tudta, hogy új feladat vár rá, fontos feladat, ezért késlekedés nélkül útra kell kelnie. Elbúcsúzott Fannitól és Mónikától, de megígérte nekik, hogy amikor csak hívják, újra ott terem ismét, hiszen neki nem okoz ez problémát, egy-két csettintéses varázsigével ez hipp-hopp sikerül.

Szudorka kalandjai - Szudorka a cirkuszban

Érdekes kalandban volt része Szudorkának, amikor cirkuszba látogatott el a lányokkal és Fanni szüleivel. Amikor beálltak a sorba, hogy jegyet váltsanak az előadásra, a kismanó megérezte azt a furcsa bizsergést, ami mindig elfogja akkor, amikor valami baj van, ha valakinek segítségre van szüksége.

Szudorka kalandjai - Szudorka a bábszínházban

Egyik délelőtt bábszínházba látogattak el a gyerekek. Természetesen velük tartott apró barátjuk, Szudorka is. Belépőt váltottak az előadásra, csinos ruhába öltöztek, aztán buszra, majd villamosra szálltak. Mónika kíváncsian nézelődött, kezdte megszokni a nagyváros forgatagát.

Szudorka kalandjai - Szudorka újra a városban

Amikor elérkezett az iskolaszünet ideje, Mónika betartotta ígéretét, vonatra szállt, és meglátogatta Fannit. Természetesen Szudorka is elkísérte, így nagyon jó hangulatban telt az utazás.

Szudorka kalandjai - A boci születése

A tél elhúzódott, a hó nehezen indult olvadásnak, Mónika egyre nehezebben viselte a szürke, téli napokat. Szudorka sok-sok mesével, közös játékkal tartotta benne a lelket, de bizony ő is várta már, hogy beköszöntsön a tavasz. Foltokban még hó borította az udvart, ám a madarak hajnali dalolása, a Napocska egyre korábbi ébredése már sejtetni engedte, hogy hamarosan itt az enyhülés.

Szudorka kalandjai - Tél a tanyán

Eljött az ősz, lehullottak a fákról a levelek, majd beköszöntött a tél. Hideg széllel, kavargó pelyhekkel megérkezett a hó is. Szudorka nagyon szerette a telet, élvezte a hóesést. Tetszett neki a fehér táj, szívesen nézte a hópihék táncát, apró lábai nyomán vidám mélyedések keletkeztek a fehér takarón. Nagyokat sétáltak Mónikával, szánkóztak, hóembert építettek, orrukat pirosra csípte a hideg.

Szudorka kalandjai - Fanni búcsúzik

A nyár lassan véget ért. Fanninak vissza kellett mennie a városba, hiszen hamarosan kezdődik az iskola. A kislányok egy kicsit szomorúak voltak, hogy el kell válniuk egymástól, de megvigasztalta őket a tudat, hogy nemsokára újra találkoznak.

Szudorka kalandjai - A szilvalekvár

Mónika anyukája és a kislányok nagy munkába fogtak egy késő nyári délután. Hatalmas kosarat cipeltek a kertbe, és a szilvafa alá tették. - Nos, kislányok, munkára fel! – adta ki az utasítást anyuka – Ezt a kosarat tele kell szedni szilvával, s aztán hamarosan nekiállunk a lekvárfőzésnek.

Szudorka kalandjai - A traktor és a kismadár

Szudorka, a kismanó nagyon szerette ezeket a gépeket. Összebarátkozott a vető és aratógéppel, megismerte a cséplőgép munkáját, de legjobban mégis a nagy, piros traktort kedvelte. Lenyűgözte hatalmas kereke, mély, brummogó hangja, ereje, mellyel könnyedén vontatta a különféle mezőgazdasági gépeket.

Szudorka kalandjai - A lovaglólecke

Mónika, Fanni és Szudorka nagyon jól összebarátkoztak. Mónika megmutatta, hogy kell kecskét és tehenet fejni, hogy kell gyomlálni, ültetni, kapálni, melyik fűszer mire való, és melyik gyógynövényt melyik betegségre lehet alkalmazni. Fanni napról napra ügyesebb lett, még lovagolni is megtanult.

Szudorka kalandjai - megérkezés a tanyára

Szudorka, a kismanó kíváncsian ugrott le az autóról, és felfedezőútra indult, hogy megismerje a tanyán élő állatokat, növényeket és az embereket.

Szudorka kalandjai - Szellő, a fehér kanca

Szudorka és barátja, a Csillag nevű ló, megszokták, megszerették a falusi életet, otthon érezték magukat a kényelmes, tágas istállóban. Csillagot szépen rendben tartotta a gazda, csutakolta, abrakolta, becézgette, s minden nap kilovagolt vele. Egy szép napon aztán újabb meglepetés érte.

Szudorka kalandjai - Szudorka és a tűzoltó autó

Szudorka szívesen sétálgatott a falu utcáin, szeretett nézelődni, ismerkedni az állatokkal és a gyerekekkel. Egyszer, amikor éppen szokásos sétájához készülődött, különös nyugtalanság vett erőt rajta.

Szudorka kalandjai - Tündérhíd

Odakint vihar tombolt. Először a szél támadt fel, fekete felhők gyülekeztek az égen. A Napocska gyorsan elbújt az egyik felhő mögé, onnan figyelte az eseményeket. Egyre több és több felhő érkezett.

Szudorka kalandjai - Szudorka és a vihar

Egy szép, napsütéses napon, Szudorka vidáman szökdécselve haladt a falu utcáin.

Szudorka kalandjai - A hernyó és a pillangó

Egy nap, Szudorka egy kislányt pillantott meg az egyik ház előtt, aki keservesen sírt.

A virágtündér meséje

Réges régen, a bogáncs még szivárványszínű, illatos növény volt. Olyan színes és olyan illatos, hogy messzi földekre is eljutott a híre, hetedhét országon túlról is érkeztek a csodálói.

Szudorka kalandjai - Virágtündérek

Szudorka, a kismanó nagyon szerette a virágokat. Mindig lenyűgözték pompás szirmaikkal, csodálatos illatukkal, vagy éppen egyszerűségükkel. Egy nap aztán, különös élményben volt része a manócskának.

Szudorka kalandjai - Húsvéti készülődés

Egy szép tavaszi reggelen, Szudorka sétálni indult a falu utcáin. Vidáman fütyörészett, nézegette a kertekben nyíló pompás virágokat, mikor egy árnyékot látott elsuhanni maga mellett.

Szudorka kalandjai - Szudorka ismerkedik a faluval

Szudorka megvárta, míg új barátját, a Csillag nevű lovat elhelyezik a számára kijelölt istállóban, aztán egy időre búcsút vett tőle, és elindult, hogy körülnézzen a faluban.

Szudorka kalandjai - Szudorka és a falu

Szudorka ugrándozott, fütyörészett, dúdolgatott, és észre sem vette, hogy szép lassan maga mögött hagyta a város emeletes házait. Egy országút mellett mendegélt, és figyelte a mellette elsuhanó autókat. Egyszer aztán megtorpant, és fülelni kezdett, mert izgatott lónyerítést hallott a távolból..

Szudorka kalandjai - Szudorka az építkezésen

A kismanó folytatta az útját, s egy építkezéshez ért. Kíváncsian megállt, és nézelődött, hiszen rengeteg érdekes dolgot látott.

Szudorka kalandjai - Szudorka a repülőtéren

Szudorka egy pitypang bóbitáján éjszakázott, de a legédesebb álma közepén hatalmas zajra ébredt.

Szudorka kalandjai - Az óceánon is túl

A kisrigó fáradhatatlanul szelte a levegőt, pedig a manóval a hátán ez nem volt egyszerű dolog. Repültek hegyek, völgyek, patakok, kisebb-nagyobb tavak fölött. Éjszakára megálltak pihenni, ilyenkor Szudorka igen nagy hasznát vette varázstudományának.

Szudorka kalandjai - Anyóka bánata

Vidáman teltek a napok. Anyóka, az öreg Morzsi kutya, Szudorka és a kisrigó barátságban, szeretetben éltek. Egy reggel azonban a nénike rekedten, fájó torokkal ébredt, és magas láza is volt.

Szudorka kalandja - Szudorka és a beteg rigó

Az ünnepek gyorsan elteltek, beköszöntött az új esztendő. Havas, jeges napok váltották egymást, anyóka nem is nagyon mert kimozdulni, hiszen félt, hogy elesik a csúszós úton, s bizony az ő korában már veszélyes az ilyesmi.

Szudorka kalandjai - Itt a Karácsony

A városi tél egészen másmilyen volt, mint amit Szudorka az erdőben megtapasztalt.

Szudorka kalandjai - Tél a városban

A nyár hamar eltelt, beköszöntött az ősz. A nappalok egyre rövidebbek lettek, a fákról lehullottak a levelek. A költöző madarak gyűlést tartottak, hamarosan elindulnak a hosszú útra, hogy meleg tájakon vészeljék át a telet. Szudorka is gondolkodóba esett.

Szudorka kalandjai - Szudorka az állatkertben

Szudorka elbúcsúzott Bálinttól, és hamarosan már újra az utcákat rótta. Egyszer csak két kislány mellé ért, akik vidáman beszélgettek.

Szudorka kalandjai - Szudorka a kórházban

Bálint, a pihentető alvás után sokkal jobban érezte magát. Szudorkára mosolygott, és azt mondta...

Szudorka kalandjai - Szudorka, Bálint, és a betegség

Szudorka óvatosan ágyába emelte az alvó Pannikát, búcsú puszit adott az arcára, aztán tovább indult. Azt tervezte, hogy keres egy szép parkot, a parkban egy szép virágágyást, s a virágágyás legszebb virágjának kelyhében álomra hajtja a fejét.

Szudorka kalandjai - Álommanó birodalma

Szudorka és Pannika egyre magasabbra emelkedtek, hamarosan ezer és ezer csillag között jártak. A kislányt hihetetlen nyugalom és szeretet öntötte el, tudta, hogy barátok veszik körül.

Szudorka és Pannika

Szudorka az egész napot Danival töltötte, nagyon jól érezte magát az óvodában. Délután azonban, amikor a kisfiú hazafelé indult anyukájával, búcsúzkodni kezdett.

Mi a fontosabb?

Élt egyszer két kismanó: Pricli és Pracli. Testvérek voltak ők, ésahogy ez már testvérek között lenni szokott, gyakran civakodtak.Persze ugyanolyan gyorsan ki is békültek, mert senki mással nem tudtakolyan jól játszani, mint éppen egymással. Egyszer azonban igenkomoly vitába keveredtek. 

Szudorka az óvodában

Pamacs leült az ajtó elé, és csaholni kezdett. Hamarosan ki is nyílt az ajtó, és egy kisfiú kukucskált ki rajta.- Pamacs, hát itt vagy? Aranyos kiskutyám, de jó, hogy haza találtál, azt hittem, hogy egészen elvesztél!Még sírtam is miattad!- Vau! – válaszolta boldogan a kutyus, és megnyalta kicsi gazdija kezét.Hamarosan az egész család a kutyust simogatta.

Az elveszett kiskutya

Szudorka percekig csak állt, és csodálta a lakótelep hatalmas épületeit. Különös érzés fogta el. Ott állt az út szélén, alig néhány lépésre attól, hogy igazi emberekkel találkozzon. Akkor ocsúdott csak fel, mikor sírást, és nyüszítést hallott. Csodálkozva nézett körül, s meg is pillantotta a hang gazdáját.

Szudorka vizsgát tesz

Szudorka, a kismanó hosszú-hosszú heteket, hónapokat töltött a varázsló otthonában. Megismerte a különböző gyógynövényeket, megtanult orvosságot készíteni belőlük. Elkísérte a Varázslót erdei körútja során, állatokat gyógyított, sebeket kötözött a segítségével. Megtanult a növények, az állatok és az emberek nyelvén is, megismerte, megértette mindegyiket. A Varázsló bevezette a bolygók titkaiba, a Föld és a Világegyetem sok-sok szépségét feltárta előtte. Megismerte a betűk csodáját, és a varázslás tudományát is.

Szudorka megismerkedik az erdei varázslóval

Szudorka és a katicabogár egy kedves rönkházikó előtt álltak, s bizony akismanónak egy kissé inába szállt a bátorsága. Egy darabig tanácstalanul álldogált, majd vett egy nagy levegőt, és megrázta az ajtón lévő csengettyűt.A csengettyű vidáman csilingelni kezdett...

A katica meséje

Régen, a katicabogárnak nem voltak még pettyei, egyszínű, piros ruhát hordott csak. Egyik reggel, amikor felöltözött, belenézett a tükörbe és így szólt: - Mennyivel szebb lenne a ruhácskám, ha pettyek lennének rajta! Megyek, szerzek pettyeket magamnak. Bezárta lakását, és elindult pettyeket keresni. Ahogy ment, mendegélt, találkozott a kisegérrel. - Szia Katica! – köszönt rá az egérke. - Szia kisegér! Tudsz nekem segíteni? Pettyeket szeretnék a ruhámra.  - Pettyeket? Azt sajnos nem tudok szerezni neked. Nem szeretnél inkább hosszú, kunkori farkincát? Azt talán el tudom intézni az egérkirálynál. - Nem, nem, köszönöm! Nem szeretnék hosszú, kunkori farkincát. Pettyeket szeretnék. Ballagott tovább, míg szembe jött vele egy nyuszi.

Szudorka és a katicabogár

Szudorka, a kismanó vidáman vándorolt erdőkön, mezőkön keresztül. Beszélgetett a fákkal, madarakkal, ezer és ezer kérdést tett fel az erdő lakóinak. Egy nap, a bagoly így szólt hozzá: - Szerintem az Erdei Varázslót kéne megkeresned. Ő bölcs, jóságos és igazságos, sokat tanulhatnál tőle! - És merre találom az Erdei Varázslót? – kérdezte izgatottan a kismanó, de a bagoly tanácstalanul ingatta a fejét: - Sajnos, pontosan én sem tudom. Menj tovább egyenesen, és valahol, a Hetedik Erdő közepén megleled őt. Szudorka megköszönte a tanácsot, és ment tovább egyenesen. Jó darabig  Tavasz tündér is elkísérte, aztán helyét Nyár asszonyság vette át. Kedves, mosolygós néni volt ő. Érintése nyomán virágok pompáztak, gyümölcsök értek, aranysárga búzakalász ringatózott.

Szudorka és a tavasz

Olvadt a hó, melegedett az idő. A jégcsapbajszú, hókucsmás Tél helyére Tavasz tündér érkezett. Táncos szökellésekkel, csilingelő kacagással járta körbe a vidéket, s amerre elhaladt, a lába nyomán fű sarjadt, virág nyílott. Szudorka csodálta a Tavasz könnyedségét, vidámságát, s egy nap elébe sietett, hogy beszéljen vele. - Szervusz, kedves Tündér! Megengeded, hogy elkísérjelek egy darabon? Úgy szeretném látni, hogy ébreszted fel az erdőt! - Igen, velem jöhetsz! Segíts nekem, mondjuk együtt a varázsigét:

Elolvadt a hóember

A napok egyre hosszabbak lettek, a Napocska előbb kelt fel reggel, és egyre később ment esténként aludni. A hó olvadni kezdett, az ereszen lógó jégcsapokból csöpögött a víz. A tó jege megolvadt, egyáltalán nem lehetett már korcsolyázni rajta. Szudorka érdekesnek találta ezt a változást, csizmácskájával vidáman tocsogott a latyakká változott hóban. Egyik reggel, mikor az ablakon kinézett, furcsa látvány tárult a szeme elé. A nemrég még délceg hóember most kókadtan, lesoványodva állt. Feje egészen félrebillent, szemei elcsúsztak, répaorra a földön hevert. 

Szudorka a jelmezbálban

Egy februári délután nyuszika meglátogatta Szudorkát. - Te mi leszel a farsangon? – kérdezte tőle. - Mi az a farsang? És mi az, hogy mi leszek? – csodálkozott a manó. - Minden évben farsangi bált rendezünk az erdőben, ami vidám mulatságot jelent. Jelmezbe bújunk, fánkot eszünk, zenélünk és táncolunk, igyekszünk elkergetni a telet. Kisze bábot is készítünk, van kedved velünk tartani? - Hát persze! De mi az a kisze báb? - Megmutatom neked, készíthetjük együtt is. Holnap eljövök megint, elhozom a hozzávalókat, megcsináljuk. - Nagyszerű! – lelkendezett Szudorka. – És te milyen jelmezbe bújsz majd? - Titok! – felelte sejtelmesen nyuszika. - Meg az az igazság, hogy nem is találtam még ki egészen De az biztos, hogy valami nagyon félelmetes leszek. Róka. Vagy farkas. De lehet, hogy medve. Legalább ilyenkor legyek bátor és erős!

Szudorka és a korcsolya

Egy szép, téli napon, Kisróka meglátogatta Szudorkát.  - Menjünk ki a tóra korcsolyázni! – mondta. - Mi az a korcsolyázás? – kérdezte a kismanó. - Ó, az nagyon jó mulatság, meglátod! Gyere velem, majd én megmutatom,  hogy  kell, nekem már egész jól megy!    Mikor a tópartra értek, Kisróka felvette lábára a korcsolyát, és siklani kezdett a jégen. Hatalmas köröket írt le, ugrásokat, forgásokat mutatott be. Kicsit később aztán lecsatolta a korcsolyát, és a kismanónak nyújtotta. - Tessék, próbáld ki!  Szudorka felcsatolta a korcsolyát, és a jégre lépett. A következő pillanatban aztán akkorát esett, hogy csillagokat látott, pedig nem is volt még este. Zavartan nézett körül, majd megpróbált felállni. Na, ez sem ment ám könnyen, újra és újra kicsúszott a lába alól a talaj. Dühösen nézett a kisrókára, akinek a könnye is kicsordult, úgy nevetett.

Szudorka és a hóember

A karácsony utáni időszak nagy havat hozott. Szudorka és barátai, az erdei állatok, hatalmas hóembert állítottak a kicsi ház ablaka alá. A kismanó vaskos répát hozott ki a házból, az lett a hóember orra, fejére pedig egy foltozott kalap került. Miután elkészült a hóember, bementek az otthonosan meleg házikóba, levetették vizes ruháikat, szépen kiteregették, hogy megszáradjon, ők pedig leültek a kályha mellé. Szudorka finom mézes teával kínálta őket, és kedves történetekkel szórakoztatták egymást. Remekül érezték magukat, ám egyszer csak az őzike ijedten kiáltott fel:

Szudorka és a Mikulás

Szudorka, a kismanó felkészülten várta a telet. Szép kis erdei kunyhót épített magának, egy aprócska kályha is duruzsolt a sarokban. Esténként üldögélt a jégvirágos ablak előtt, és figyelte a sűrű hóesést. Időnként betértek hozzá látogatóba barátai, az erdei állatok, és érdekes dolgokról meséltek neki. Megtudta, hogy egy decemberi éjszakán hosszú szakállú, prémes kucsmájú öregember látogatja meg az erdő lakóit, és hatalmas puttonyából finom falatokat varázsol elő számukra. Ezt az öregembert úgy hívják, hogy Mikulás.

Szudorka és az ősz

Szudorka, a kismanó vidáman vándorolt a nagyvilágban. Jó barátai lettek a madarak, a méhecskék, a pillangók, megismerkedett az erdők, mezők lakóival. Éhségét erdei bogyókkal, virágok nektárjával csillapította, szomját harmatcseppel, vagy friss forrásvízzel oltotta. Éjszakánként menedéket talált egy kedves virág szirmában, vagy megágyazott egy kényelmes gomba tetején, esős időben pedig óriási lapulevél alá húzódott. Így élt vidáman és boldogan, heteken, hónapokon keresztül. 

Szudorka és a Harmatcsepp

Ahogy felvirradt az új nap, Szudorka frissen, kipihenten ugrott le ágyacskájáról. - Jó reggelt! – szólította meg valaki. - Jó reggelt! – válaszolt udvariasan a manó, és kíváncsian nézegette a hang gazdáját. Egy harangvirág nyújtózkodott a hajnali napsütésben, annak tetején pedig egy apró vízcseppecske ringatózott. szólította meg Szudorkát. - Ki vagy te? – kérdezte a manó, mire a cseppecske énekelni kezdett: - Az én nevem csilicsepp, csipp-csepp harmatcsepp, hajnalban én itt termek, hipp-hopp, itt termek! Ráülök egy virágra, harangvirág szirmára, sej-haj, szirmára. – A kis harmatcsepp Szudorkára kacsintott, és folytatta a bemutatkozást - Nézd, ahogy a Napocska feljön az égre, és ragyogni kezd odafönt, felemel engem a magasba. Látod, már itt vagyok, hahó! - Csilicsepp ott ült már Napsugár tenyerén, onnan énekelt tovább:

A csillagok meséje -mese, esti mese

Szudorka, a kismanó egy erdei tisztáson éjszakázott, gombaágyacskán pihent, onnan hallgatta új barátainak meséjét.

A Hold meséje - mese, esti mese

Szudorka felkönyökölt gombaágyacskáján, magára húzta falevélpaplanját, és felnézett  a  Holdra. - Szeretném, meghallgatni a mesédet – mondta neki.

Szudorka és a Hold - mese, esti mese

Szudorka meghallgatta a Nap meséjét, és örült, hogy ilyen érdekes barátra lelt. Vidáman fütyörészett, szökdécselt, és elbeszélgetett új barátjával. Időnként megállt, lepihent, elővette csíkos kosárkáját, kivett belőle egy-egy manópogácsát, és jóízűen falatozott belőle.

A Nap meséje - gyerekmese, mese gyerekeknek

Szudorka, a kismanó, és a Nap jó barátok lettek. Szudorka kalandokat keresve indult vándorútra, a Nap pedig szívesen tartott vele, és megtartotta az ígéretét, mesélt neki:

Szudorka útra kel - mese, esti mesék

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy manóváros. Nem is város, inkább falu, nem is falu, csak falucska. Itt élt Szudorka, az ici-pici kismanó. Azaz miket is beszélek! Éppen az volt Szudorka bánata, hogy egyáltalán nem volt ici-pici, majd fél fejjel nagyobbra nőtt, mint a többiek! Termeténél csak a bánata volt óriásibb, mert amerre csak járt, gúnyolták, nevették, összesúgtak a háta mögött.