Szeress Okosan - Ceumed - Sudocrem

Gyermeksarok

Mi a fontosabb?

2010.07.20.
Élt egyszer két kismanó: Pricli és Pracli. Testvérek voltak ők, és
ahogy ez már testvérek között lenni szokott, gyakran civakodtak.
Persze ugyanolyan gyorsan ki is békültek, mert senki mással nem tudtak
olyan jól játszani, mint éppen egymással. Egyszer azonban igen
komoly vitába keveredtek. 
Tovább »

Szudorka az óvodában

2010.07.06.
Pamacs leült az ajtó elé, és csaholni kezdett. Hamarosan ki is nyílt az ajtó, és egy kisfiú kukucskált ki rajta.
- Pamacs, hát itt vagy? Aranyos kiskutyám, de jó, hogy haza találtál, azt hittem, hogy egészen elvesztél!
Még sírtam is miattad!
- Vau! – válaszolta boldogan a kutyus, és megnyalta kicsi gazdija kezét.
Hamarosan az egész család a kutyust simogatta.
Tovább »

Az elveszett kiskutya

2010.06.15.
Szudorka percekig csak állt, és csodálta a lakótelep hatalmas épületeit. Különös érzés fogta el. Ott állt az út szélén, alig néhány lépésre attól, hogy igazi emberekkel találkozzon. Akkor ocsúdott csak fel, mikor sírást, és nyüszítést hallott. Csodálkozva nézett körül, s meg is pillantotta a hang gazdáját.
Tovább »

Szudorka vizsgát tesz

2010.06.01.
Szudorka, a kismanó hosszú-hosszú heteket, hónapokat töltött a varázsló otthonában. Megismerte a különböző gyógynövényeket, megtanult orvosságot készíteni belőlük. Elkísérte a Varázslót erdei körútja során, állatokat gyógyított, sebeket kötözött a segítségével. Megtanult a növények, az állatok és az emberek nyelvén is, megismerte, megértette mindegyiket. A Varázsló bevezette a bolygók titkaiba, a Föld és a Világegyetem sok-sok szépségét feltárta előtte. Megismerte a betűk csodáját, és a varázslás tudományát is.
Tovább »

Szudorka megismerkedik az erdei varázslóval

2010.05.17.

Szudorka és a katicabogár egy kedves rönkházikó előtt álltak, s bizony a
kismanónak egy kissé inába szállt a bátorsága. Egy darabig tanácstalanul álldogált, majd vett egy nagy levegőt, és megrázta az ajtón lévő csengettyűt.
A csengettyű vidáman csilingelni kezdett...

Tovább »

A katica meséje

2010.04.26.

Régen, a katicabogárnak nem voltak még pettyei, egyszínű, piros ruhát hordott csak. Egyik reggel, amikor felöltözött, belenézett a tükörbe és így szólt:

- Mennyivel szebb lenne a ruhácskám, ha pettyek lennének rajta! Megyek, szerzek pettyeket magamnak.

Bezárta lakását, és elindult pettyeket keresni. Ahogy ment, mendegélt, találkozott a kisegérrel.

- Szia Katica! – köszönt rá az egérke.

- Szia kisegér! Tudsz nekem segíteni? Pettyeket szeretnék a ruhámra. 

- Pettyeket? Azt sajnos nem tudok szerezni neked. Nem szeretnél inkább hosszú, kunkori farkincát? Azt talán el tudom intézni az egérkirálynál.

- Nem, nem, köszönöm! Nem szeretnék hosszú, kunkori farkincát. Pettyeket szeretnék.

Ballagott tovább, míg szembe jött vele egy nyuszi.

 

Tovább »

Szudorka és a katicabogár

2010.04.12.

Szudorka, a kismanó vidáman vándorolt erdőkön, mezőkön keresztül. Beszélgetett a fákkal, madarakkal, ezer és ezer kérdést tett fel az erdő lakóinak. Egy nap, a bagoly így szólt hozzá:

- Szerintem az Erdei Varázslót kéne megkeresned. Ő bölcs, jóságos és igazságos, sokat tanulhatnál tőle!

- És merre találom az Erdei Varázslót? – kérdezte izgatottan a kismanó, de a bagoly tanácstalanul ingatta a fejét:

- Sajnos, pontosan én sem tudom. Menj tovább egyenesen, és valahol, a Hetedik Erdő közepén megleled őt.

Szudorka megköszönte a tanácsot, és ment tovább egyenesen. Jó darabig  Tavasz tündér is elkísérte, aztán helyét Nyár asszonyság vette át. Kedves, mosolygós néni volt ő. Érintése nyomán virágok pompáztak, gyümölcsök értek, aranysárga búzakalász ringatózott.

Tovább »

Szudorka és a tavasz

2010.03.17.

Olvadt a hó, melegedett az idő. A jégcsapbajszú, hókucsmás Tél helyére

Tavasz tündér érkezett. Táncos szökellésekkel, csilingelő kacagással

járta körbe a vidéket, s amerre elhaladt, a lába nyomán fű sarjadt,

virág nyílott. Szudorka csodálta a Tavasz könnyedségét, vidámságát,

s egy nap elébe sietett, hogy beszéljen vele.

- Szervusz, kedves Tündér! Megengeded, hogy elkísérjelek egy

darabon? Úgy szeretném látni, hogy ébreszted fel az erdőt!

- Igen, velem jöhetsz! Segíts nekem, mondjuk együtt a varázsigét:
Tovább »

Elolvadt a hóember

2010.03.01.

A napok egyre hosszabbak lettek, a Napocska előbb kelt fel reggel, és egyre később ment esténként aludni. A hó olvadni kezdett, az ereszen lógó jégcsapokból csöpögött a víz. A tó jege megolvadt, egyáltalán nem lehetett már korcsolyázni rajta. Szudorka érdekesnek találta ezt a változást, csizmácskájával vidáman tocsogott a latyakká változott hóban. Egyik reggel, mikor az ablakon kinézett, furcsa látvány tárult a szeme elé. A nemrég még délceg hóember most kókadtan, lesoványodva állt. Feje egészen félrebillent, szemei elcsúsztak, répaorra a földön hevert.

 

Tovább »

Szudorka a jelmezbálban

2010.02.08.

Egy februári délután nyuszika meglátogatta Szudorkát.

- Te mi leszel a farsangon? – kérdezte tőle.

- Mi az a farsang? És mi az, hogy mi leszek? – csodálkozott a manó.

- Minden évben farsangi bált rendezünk az erdőben, ami vidám mulatságot

jelent. Jelmezbe bújunk, fánkot eszünk, zenélünk és táncolunk, igyekszünk elkergetni a telet. Kisze bábot is készítünk, van kedved velünk tartani?

- Hát persze! De mi az a kisze báb?

- Megmutatom neked, készíthetjük együtt is. Holnap eljövök megint, elhozom a

hozzávalókat, megcsináljuk.

- Nagyszerű! – lelkendezett Szudorka. – És te milyen jelmezbe bújsz majd?

- Titok! – felelte sejtelmesen nyuszika. - Meg az az igazság, hogy nem is találtam még ki egészen De az biztos, hogy valami nagyon félelmetes leszek. Róka. Vagy farkas. De lehet, hogy medve. Legalább ilyenkor legyek bátor és erős!
Tovább »
 
[ « ]    [ 1 | 2 ]    [ » ]