Szudorka kalandjai - A traktor és a kismadár

A TRAKTOR ÉS A KISMADÁR

Szudorka, a kismanó nagyon szerette ezeket a gépeket. Összebarátkozott a vető és aratógéppel, megismerte a cséplőgép munkáját, de legjobban mégis a nagy, piros traktort kedvelte. Lenyűgözte hatalmas kereke, mély, brummogó hangja, ereje, mellyel könnyedén vontatta a különféle mezőgazdasági gépeket. Ez a traktor igen sokat dolgozott, szinte minden tevékenységben részt vett, éppen ezért okozott riadalmat, mikor egyszer elromlott. A gazda próbálta beindítani, de a traktor meg se nyekkent. Próbálta még egyszer, aztán még egyszer…de semmi! A piros traktor nem mozdult. Persze Mónika édesapját nem olyan fából faragták ám, hogy mindjárt kétségbe essen! Hozta a szerszámait, és nekiállt megszerelni a járművet. Bütykölte, szétszedte, összerakta, de minden hiába! A traktor nem indult. Jöttek a gazdák sorban, nekiestek ők is a szerelésnek. Bütykölték, szétszedték, összerakták, de minden hiába! Eredményt nem értek el, a traktor nem indult! Jött a traktorszelő bácsi, de ő is tanácstalanul csóválta csak a fejét. A gépnek látszólag minden alkatrésze tökéletesen működött, mégsem tudták beindítani. Bármivel próbálkoztak, a traktor csak állt és állt, makacsul. A gazda először kérlelte, aztán szidta, de nem történt semmi, a nagy, piros traktor továbbra sem volt hajlandó megmozdulni. Szudorka is kíváncsi volt, vajon mi lehet az oka ennek a viselkedésnek, ezért odaszökdécselt barátjához, és megszólította:

- Szia Piros Traktor! Beteg vagy?

- Nem, nem vagyok beteg.

- Akkor talán elfáradtál a sok munkában?

- Nem, nem fáradtam el.

- Nem akarsz segíteni a gazdának, haragszol rá valamiért?

- Ó, nem, semmi ilyesmiről nincs szó!

- Akkor mi a baj, miért nem indulsz el?

- Nem akarom zavarni őket.

- Kiket? - A mezei pacsirtát és a gyerekeit.

- Hol vannak? – csodálkozott a manó.

- Éppen a kerekeim között. Nem vette észre a fészket a gazda, pont fölötte álltunk meg. Most nem merek elindulni, félek, hogy elütöm őket. Már csak néhány nap, és kirepülnek a fiókák, addig nem mozdulok.

- Már értem – bólogatott Szudorka.– Megyek, és megsúgom a gyerekeknek is. Örülök, hogy nem vagy beteg.

Szudorka beavatta a kislányokat is a titokba, Mónika pedig megkérte édesapját, hogy legyen türelmes egy kicsit. A gazda csodálkozott, és nagyon meglepődött, mikor észrevette, hogy kislánya igazat mond. A kis pacsirták szépen megerősödtek, megtanultak repülni, és mindannyian elhagyták a fészket. A traktor újra munkába állt, Szudorka, a kismanó pedig nagyon büszke volt rá, hogy ilyen jószívű barátja van.