Szudorka kalandjai - Álommanó birodalma

-    Szervusz Szudorka, vendéget hoztál? – kérdezték a csillagok.

- Igen, elhoztam hozzátok Pannikát, mert egyedül érezte magát. Elhoztam, hogy el tudjátok mondani neki, mennyire szeretitek őt!

- Szervusz Pannika, örülünk neked! Soha nem vagy egyedül, mi vigyázunk rád, őrizzük az álmod, egész éjszaka! Ha félsz, vagy magányosnak érzed magad, csak nézz ki az ablakon, és kacsintunk neked. Így mindig tudod majd, hogy észrevettünk téged, és veled vagyunk.

- Jaj, de jó, én is szeretlek benneteket! – tapsikolt a kislány, és már meg sem lepődött, amikor a Hold is megszólította:

- Szervusz! Én is örülök neked, Pannika! Megígérem, hogy egész éjszaka a házatok körül lebegek majd, s gyakran bekukucskálok az ablakon.

- Az nagyon jó lesz, minden este várni foglak benneteket!

-Gyere, Pannika, keressük meg Álommanót – szólt Szudorka, és a kislány követte őt. Fénylő csillagokból szőtt útra léptek, mely ragyogott és lüktetett a lábuk alatt.

- Ez a Tejút – mondta a manó. – Ez vezet Álommanó palotájáig. Hamarosan megérkeztek Álommanó birodalmába. Hófehér kristálypalota fogadta őket, melynek szivárványszínű tornyai barátságosan világítottak. Szivárvány híd vezetett a kapuhoz, ahol éppen kilépett Álommanó, hatalmas zsákkal a vállán.

- Micsoda kellemes meglepetés! – kiáltott fel, mikor megpillantotta a vendégeket, és szeretettel megölelgette Szudorkát.

- Elhoztam Pannikát, mert magányosnak érezte magát, félt egyedül a szobájában.

- Örülök, hogy eljöttél, Pannika! – mosolygott Álommanó, és megfogta a kislány kezét.

- Gyere velem, megmutatom a kristálypalotámat, s megmutatom, hol szövöm az álmokat.

– Mind a hárman beléptek a palotába, s bementek egy hatalmas csarnokba, ahol ezerféle szín és hang, íz és illat fogadta őket. Középen ütött-kopott szövőszéket és sok-sok szivárványszínű gombolyagot pillantottak meg.

- Látod, itt készülnek az álmok!

- Miből készülnek? – kérdezte kíváncsian a kislány, és óvatosan megérintette az egyik gombolyagot.

- Csillagfényből, harmatcseppből, napsugárból, és további összetevőkből, melyek itt sorakoznak a kosarakban. Mindegyik más és más, nincs két egyforma álom. Ebben például van egy csepp nevetés és egy csipet kutyaugatás. Az a másik két kanál madárcsiripelést tartalmaz és meghintettem ibolyaillattal. Nappal gyűjtöm a hozzávalókat, aztán válogatom, szövöm őket, éjszaka pedig mindenkinek elviszem a megfelelőt. A mai adag már bent van a zsákomban, kukucskálj bele!

- Hú, milyen sok! – csodálkozott Pannika.

- Bizony, sok helyre kell eljuttatni őket. Szeretnél választani magadnak egyet?

- Igen! – csillant fel a kislány szeme.

- Tessék! Meg fogod találni azt, amit ma éjszakára neked szántam. Pannika biztos kézzel nyúlt a zsákba, és kiemelt egy halványkék, virágillatú álmot.

- Jó választás! – mosolygott Álommanó.

– Cseppnyi szellőt, két gramm bárányfelhőt, nagy adag vidámságot kevertem bele.

- Gyere, Pannika! – fordult Szudorka a kislányhoz.

- Visszaviszlek az ágyadba, én pedig folytatom a vándorlást, és segítek azoknak, akiknek szükségük van rá. Ne felejtsd, hogy barátod az éjszaka, és tudd, hogy ha hívsz, újra eljövök hozzád.