Szudorka kalandjai - Anyóka bánata

Vidáman teltek a napok. Anyóka, az öreg Morzsi kutya, Szudorka és a kisrigó barátságban, szeretetben éltek. Egy reggel azonban a nénike rekedten, fájó torokkal ébredt, és magas láza is volt.

- Maradj ágyban, anyóka, majd mi meggyógyítunk! – mondta neki Szudorka, és ő meg is fogadta a tanácsát.

A kismanó sürgött-forgott, meg nem állt. Gyógyszertárba szaladt, mézes teát főzött, borogatást tett rá. A kisrigó szárnyaival legyezte a beteget, így sikerült a lázát csillapítania. Meg is gyógyult hamarosan, nyomtalanul elillant a betegség. A manócska azonban egyre gyakrabban vette észre, hogy a néni gondterhelten sóhajtozik.

- Miért szomorkodsz, anyóka? – kérdezte tőle egyik este.

- Tudod, Szudorka, egyre gyakrabban jut eszembe, hogy hamarosan itt a tavasz…

- De hiszen ez jó hír! – csodálkozott a manó – Te nem örülsz annak, hogy újra kizöldül a világ?

- Igazad van, ez tényleg jó hír! – mosolygott anyóka – azért szomorodom el mégis, mert eszembe jut ilyenkor, hogy hamarosan el kell válnom tőletek. A kisrigónak is, neked is útra kell kelnetek, hiszen dolgotok van még a világban.

- Ó, erre nem is gondoltam még – szomorodott el a manócska is, mert tudta, hogy a néninek igaza van. Bármennyire is szereti anyókát, nem maradhat nála örökké, hiszen sok-sok gyerek és felnőtt vár még a segítségére.

- Sose szomorkodj, kicsi barátom – simogatta meg a manó szontyoli ábrázatát a néni – Túlteszem majd magam rajta, hiszen ez a világ rendje! És nem maradok egyedül, hiszen hűséges társam, Morzsi itt lesz velem.

- Anyóka, neked nincs családod? – kérdezte Szudorka.

- Van egy unokám, de ő messze-messze hajózik, valahol az óceánon. Régen nem hallottam már felőle. – felelte a néni, és nagyon szomorú lett a hangja.

A kismanó nagyon megsajnálta anyókát, és törte a fejét, vajon hogyan segíthetne rajta. Hamarosan aztán remek ötlet született meg a fejében. Izgatottan mesélte el a kisrigónak, hogy mit talált ki, s neki is nagyon tetszett az ötlet. Anyóka csodálkozva látta, hogy félrevonulva sutyorognak, s kíváncsiskodó kérdéseire csak titokzatos mosolygás volt a válasz. Egy nap aztán, Szudorka odaállt elé:

- El kell búcsúznunk egy időre. Ne kérdezd, hogy hová megyünk, mert nem biztos, hogy sikerrel járunk. Szeretnénk meglepetést szerezni neked, mert megérdemled, hogy igazán boldog légy! Ígérem, hogy hamarosan újra találkozunk, mindenképpen visszatérünk hozzád!

- Rendben van, nem faggatlak benneteket, járjatok szerencsével! – búcsúzott az idős néni, és szeretettel megölelte mindkettőjüket.

A kismanó pedig felült a kisrigó hátára, és útra keltek a hatalmas óceán felé, hogy megkeressék anyóka rég nem látott unokáját.