Szudorka kalandjai - Itt a Karácsony

A városi tél egészen másmilyen volt, mint amit Szudorka az erdőben megtapasztalt. Itt is esett a hó, de ez a hó nagyon hamar szürke latyakká változott. A járdákat, utakat sózták, az úttesteken hatalmas hókotrók jártak, hogy járhatóvá tegyék a gépkocsik, buszok számára. Persze, azért itt is volt lehetőség vidám hócsatákra, szánkózásra.

A manócska gyakran járt a közeli szánkózó dombra, ahol együtt hancúrozott, lármázott a gyerekekkel. Találkozott kis barátaival is, Danival, Pannikával és Bálinttal, akik egyre izgatottabban várták a Mikulás megérkezését. Szudorka elmesélte nekik, milyen az igazi Mikulás, milyen is volt, amikor együtt osztotta vele az ajándékot.

Egyik este aztán anyóka így szólt a manóhoz:

- Ideje kitisztítanunk a csizmánkat, ma éjszaka érkezik a Mikulás.

A szépen ragyogó csizmákat kitették az ablakba, és lefeküdtek aludni. A kismanó elhatározta, hogy nem alszik el, meglesi a Mikulást, de végül mégis elnyomta az álom. Amikor felébredt, alig hitt a szemének. Csokoládé, szaloncukor, dió, mogyoró, sok-sok gyümölcs lapult a csomagban, sőt még egy szép csíkos, kötött kesztyűt is kapott. Az elkövetkező napok kellemes várakozással teltek. Szudorka segített anyókának a nagytakarításnál, és szépen feldíszítették a lakást. A néninek igen sok dolga akadt az ünnep előtt. Ételt osztott a rászoruló embereknek, ruhát varrt, pulóvert kötött, játékot csomagolt, hogy örömet szerezzen azoknak a gyerekeknek, akiknek a szülei nem tudnak játékot venni.

- Te nagyon gazdag vagy, anyóka? – kérdezte tőle egyik este a manócska.

- Bizony, én nagyon gazdag vagyok – felelte mosolyogva a néni.

- És hol tartod a rengeteg pénzedet? – firtatta tovább a manó.

- Ó, nekem nem pénzem van rengeteg, hanem kincsem. És tudod, hogy hol tartom? Itt bent, a szívemben.

Karácsony estéjén értette meg Szudorka igazán anyóka szavait. A szépen feldíszített fa alatt a néni egy verset adott át neki:

December az ünnepről szól,

akkor szép, ha hull a hó,

úgy jó, ha van meleg szoba,

a beigliben sok dió.

Jó dolog a sok ajándék,

de figyeld a szemeket,

meglátod,

a legnagyobb kincs

az őszinte szeretet.

Szerencsére fér a szívbe

óriási nagy adag,

s minél többet adsz belőle,

neked annál több marad.

- Boldog karácsonyt, Szudorka! – anyóka tenyerére ültette és megpuszilta a kismanót, aki tudta, hogy ezt a szép karácsony estét soha nem fogja elfelejteni.