Szudorka kalandjai - Szudorka a bábszínházban

SZUDORKA A BÁBSZÍNHÁZBAN

 Egyik délelőtt bábszínházba látogattak el a gyerekek. Természetesen velük tartott apró barátjuk, Szudorka is. Belépőt váltottak az előadásra, csinos ruhába öltöztek, aztán buszra, majd villamosra szálltak. Mónika kíváncsian nézelődött, kezdte megszokni a nagyváros forgatagát. Ügyesen kezelte a jegyét a járműveken, udvariasan felállt és átadta az ülőhelyét, amikor idős néni állt meg mellette. A bábszínházban először a ruhatárhoz mentek, ahol a ruhatáros néni elvette, felakasztotta a kabátjukat. A jegyszedő néni elkérte a jegyüket, aztán bemehettek a nézőtérre. Megkeresték a helyüket, leültek, és beszélgettek egészen addig, míg kezdetét nem vette az előadás. A fények kialudtak, a nézőtéren megszűnt a zsibongás, elkezdődött a mese.

A szülők és a gyerekek is belemerültek a történetbe, ám a kismanó egyszer csak izgatottan fülelni kezdett. Furcsa gondolatai támadtak, úgy érezte, hogy valaki hívja.

- Mindjárt jövök! – súgta oda a gyerekeknek, és kiosont az ajtón. Ment a hang irányába, sötét, zegzugos folyosókon keresztül. Hosszú percekig bolyongott, míg egyszer csak megpillantott a földön egy keservesen zokogó, kócos királylány bábot.

- Hívtál? – fordult oda hozzá a manó.

- Igen. Nem gondoltam, hogy észrevesz valaki.

- Mi történt?

- Kiestem a kellékes kosárból, és itt felejtettek. Elkezdődött az előadás, mindjárt szerepelnem kell, és nem vagyok ott a helyemen. Mit fog szólni a közönség?

- Semmi gond, oda kell menni, és kész.

- Kedves vagy, kismanó, de én nem tudok járni egyedül, engem az emberek mozgatnak.

- Értem én, de majd segítek. Odaviszlek a többiekhez.

- Köszönöm, az remek lesz! Megkérhetlek, hogy előtte fésüld meg a hajamat?

- Persze, szívesen!

 Szudorka ügyesen megfésülte a királylányt, megigazgatta fényesen suhogó ruháját is, aztán végigvezette a sötét, poros folyosókon, és segített neki megkeresni társait.

Szerencsére éppen időben érkeztek. A bábok megkönnyebbülten sóhajtottak fel, amikor megpillantották a királylányt, hiszen már nagyon aggódtak miatta.     

  Megköszönték Szudorka segítségét, aki elégedetten ment vissza a nézőtérre, leült a helyére, és élvezte az előadást. Amikor véget ért a mese, a szereplők meghajoltak, így búcsúztak a közönségtől. Mónika, Fanni, Szudorka boldogan mosolyogtak, és addig tapsoltak, míg egészen piros lett a tenyerük.