Szudorka kalandjai - Szudorka a cirkuszban

SZUDORKA A CIRKUSZBAN

  Érdekes kalandban volt része Szudorkának, amikor cirkuszba látogatott el a lányokkal és Fanni szüleivel.

   Amikor beálltak a sorba, hogy jegyet váltsanak az előadásra, a kismanó megérezte azt a furcsa bizsergést, ami mindig elfogja akkor, amikor valami baj van, ha valakinek segítségre van szüksége.

-        - Mindjárt jövök – súgta oda a lányoknak, akik már megszokták apró barátjuk furcsa

szokásait, így nem lepődtek meg a viselkedésén.

 A manócska követte a titokzatos belső jelet, ami mindig a megfelelő helyre vezette, s hamarosan megpillantotta ki az, aki segítséget vár tőle. Egy felcicomázott kiskutya lapult ijedten a földhöz, és reszketve mondogatta:

- Nem tudom megcsinálni, nem fog sikerülni, úgyis elrontom majd!

Társai körbevették, és mind egyszerre beszéltek hozzá:

-       Nem értünk! Hiszen annyiszor gyakoroltuk, mitől félsz?

-       Gyáva kukac vagy!

-       Biztos direkt csinálja ezt, csak azért, hogy sajnáltassa magát!

-       Szedd már össze magad, mindjárt kezdődik az előadás!

A kiskutya azonban nem mozdult, csak a fejét rázta:

- Én nem megyek! Nem akarok menni! Nem kényszeríthettek rá!

- De bizony, hogy kényszeríthetünk! – mordult rá az egyik kutya – Ez a dolgod, ezt kéri tőled a gazdink, persze, hogy megteszed a kedvéért! Ha nem jössz, megharaplak!

Szudorka nem várt tovább, eleget hallott ahhoz, hogy tudja, mit tegyen. Odalépett a kiskutyushoz, és megvakargatta a füle tövét:

-       Szia, én Szudorka vagyok, a kismanó, és azért jöttem, hogy segítsek neked. Látom, nagyon megijedtél valamitől.

-       Igen, nem merek kimenni a porondra, nagyon félek, hogy elrontom!

-       Gyakoroltál eleget?

-       Persze, minden nap!

-       Nehéz a feladat? Nem szereted csinálni?

-       Nem nehéz, hiszen csak labdáznom kell, meg futkározni, amit nagyon szeretek, és még jutalom falatkákat is kapok közben!

-       És a próbákon el szoktad rontani?

-       Á, soha!

-       Akkor mi a baj?

-       Az, hogy a próbán az más! Ott nincs az a sok ember, aki mind minket néz!

-       Értem már, lámpalázad van!

-       Nem, lázam nincs, csak nagyon izgulok!

-       Igen, tudom, hogy erről van szó, de nem kell félned, segítek neked, elmondom, hogy mit tegyél! Mutasd meg nekem, mi lesz a dolgod az előadáson, s én segítek neked, ha esetleg elfelejtenéd! Mutatvány közben pedig csak rám figyelj, ne gondolj a sok emberre, csak arra, hogy labdázunk egy jót!

A kutyák megmutatták Szudorkának az egész mutatványt, aki lelkesen megtapsolta őket, és elkísérte őket a porondra. A félős kutyust sokat biztatta és dicsérte, így gond nélkül zajlott le a műsor, és hatalmas sikert aratott a vidám produkció. A kiskutya boldogan csóválta a farkát, és hálából még egy jutalom falatkával is megkínálta a manót.

- Köszönöm, nem élek vele, edd csak meg, megérdemled! – mosolygott Szudorka, aztán elbúcsúzott kis barátaitól, és visszament a gyerekekhez.