Szudorka kalandjai - Szudorka a kórházban

Bálint, a pihentető alvás után sokkal jobban érezte magát. Szudorkára mosolygott, és azt mondta:

- Érzem ám, hogy a bátor sejtecskék és az orvosság egy csomó kórokozó rondaságot elpusztított!

- Bizony, tényleg így történt, örülök, hogy jobban vagy!

- Akkor már több orvosságot nem is kell bevennem? Kidobhatom az egészet? – nézett reménykedve a manóra Bálint.

- Szó sem lehet róla! Ha előbb abbahagyod a gyógyszerszedést, mint szükséges, a kórokozók új erőre kapnak, és sokkal betegebb leszel, mint előtte. Hiába érzed jobban magad, még nem gyógyultál meg teljesen, szedned kell tovább a gyógyszert. Addig, míg a doktor bácsi mondja.

- Jó. Beszedem. De most beszélgessünk a kórházról. Nagyon félelmetes hely az? Még soha nem voltam kórházban.

- A kórház egy gyógyító berendezésekkel felszerelt nagy épület, ahol sok-sok doktor néni és doktor bácsi segít meggyógyulni a betegeknek.

- Műtenek is. Mandulákat műtenek.

- Igen, például műtéteket is végeznek. Neked például azért kell kivenni a manduládat, mert nagyon sokszor beteg.

- De az nem fáj?

- Nem érzed a műtétet, mert elaltatnak. Az alvás pedig nem fáj, igaz?

- Igaz! De szuri nem lesz?

- Biztosan lesz, mer a műtét előtt vesznek tőled vért, és egy iciri-piciri szurit is kell kapjál, de azért nem lesz annyira vészes, megígérem! Ha szeretnéd, akkor elkísérlek, és fogom a kezedet is közben.

- Jó, az jó lesz – csillant fel Bálint szeme, és már nem is félt annyira a műtéttől.

Azért, amikor tényleg elérkezett a kórházba indulás napja, Bálint legszívesebben kisegérré változott volna, hogy elszaladhasson. Anyát is, és Szudorkát is egyre a műtétről faggatta.

- Mit csinálunk most? – kérdezte anyát, miután a kórházba érkeztek

- Felveszik az adataidat, aztán megkeressük a kórtermet, és az ágyadat.

- És velem maradsz?

- Igen, végig veled leszek. A műtőbe nem mehetek veled, de akkor úgyis aludni fogsz. Idekint várlak majd.

- Én veled megyek a műtőbe is – súgta Bálint fülébe a kismanó. A kisfiú szinte egy csöpp félelmet sem érzett, inkább csak kíváncsi volt. Érdeklődve nézegette a sürgő-forgó orvosokat, ápolónőket, a berendezést, csillogó műszereket. Akkor ijedt csak meg, amikor a doktor bácsi azt mondta, hamarosan bódító injekciót fog kapni, hogy könnyen el tudjon majd aludni.

- Nem akarok szurit kapni – közölte anyával, és Szudorkával is – Menjünk gyorsan haza.

- Nyugalom, hapsikám! Hiszen megbeszéltük. Nem lesz az olyan vészes- a manó apró kezével megpaskolta Bálint arcát. – Tudod, ettől a szuritól egy kicsit elbódulsz majd, és minden félelem elillan belőled. Akkor aztán bevisznek a műtőbe, ahol csupa maszkos embert fogsz látni. Majdnem olyan lesz, mint egy űrhajós film. Beültetnek egy liftezős székbe, be is kötöznek majd, mint egy igazi űrutazáson. Aztán eléd tesznek egy jó nagy maszkot, amiben érdekes, furcsa illatú levegő lesz. Néhányat szippantasz csak belőle, és már el is alszol, és mire felébredsz, már újra itt leszel velem, meg anyukáddal. A műtét után majd lehet, hogy fájni fog a torkod, de nem jobban, mint amikor beteg voltál. És képzeld, még fagyit is kapsz majd!

Szudorka ismét igazat mondott. A szuri nem fájt nagyon, a műtétből pedig semmit nem érzett a kisfiú, mert végig aludt közben. Mikor kinyitotta a szemét, anyukája szeretettel mosolygott rá:

- Nagyon ügyes voltál, büszke vagyok rád!

- Bizony, bátran viselkedtél – súgta a fülébe a manócska is. – Most mennem kell, mert sok gyerek vár még a segítségemre, de ígérem, ha hívsz, újra eljövök majd. Addig pedig kellemes gyógyulást, és jó étvágyat a fagyihoz!