Szudorka kalandjai - Szudorka, Bálint, és a betegség

Szudorka óvatosan ágyába emelte az alvó Pannikát, búcsú puszit adott az arcára, aztán tovább indult. Azt tervezte, hogy keres egy szép parkot, a parkban egy szép virágágyást, s a virágágyás legszebb virágjának kelyhében álomra hajtja a fejét. Ám alig indult el, panaszos gyerekhangot hallott, hüppögést és tiltakozást egyszerre.

A manó először csak annyit vett ki tisztán, és érthetően, hogy „nem akarom”, kíváncsian indult hát el a hang irányába. Hamarosan megpillantotta a hang gazdáját, és megértette azt is, mi ellen tiltakozik annyira. Egy kisfiú ült az ágyon, nyakán vastag sál tekeredett, arca láztól piroslott, szeme betegségtől fénylett. Mellette állt édesapja és édesanyja, akik felváltva könyörögtek neki:

- Bálintka, kisfiam, nyisd ki szépen a szádat! Tudod, hogy muszáj bevenni az orvosságot, ettől gyógyulsz meg!

- Nem kell, nem szeretem, nem baj, ha nem gyógyulok meg, nem eszem meg akkor sem!

- „Ajaj, itt közbe kell lépnem, szükség van a segítségemre”- gondolta Szudorka, és észrevétlenül Bálint vállán termett.

Mármint csak a szülők számára volt észrevétlen, hiszen a gyerekek sokkal érzékenyebbek az igazán fontos dolgokra, előttük nem maradhat titokban még a legapróbb manócska sem. Bálint is, hiába volt nagyon beteg és emiatt nagyon nyűgős, rögtön megpillantotta Szudorkát. Ő pedig rákacsintott, és csak annyit mondott:

- Nyisd ki a szád!

A fiúcska annyira meglepődött, hogy tiltakozás nélkül hatalmasra tátotta a száját, anya pedig kihasználta a pillanatot, és beadta neki az orvosságot.

- Na látod, milyen ügyes vagy – mondta neki megnyugodva - Igazán felesleges volt ez a cirkusz. Most pedig aludj szépen, nemsokára újra bejövök hozzád!

Miután anya és apa kiment, Bálint újra felült az ágyon, és kérdőn nézett a kismanóra.

- Te tényleg igazi vagy?

- Ó, a legteljesebb mértékben igazi vagyok! – kacagott Szudorka. – te pedig, amint látom, igaziból beteg vagy.

- Igen – sóhajtott a kisfiú. – Beteg a mandulám, és ezért rémes orvosságokat kell beszednem. Utálom!

- Hát, az biztos nem kellemes, de ettől fogsz meggyógyulni.

- Tudom, mindig ezt mondogatják…De én lehet, hogy nem is akarok meggyógyulni.

- Ilyet még nem is hallottam! – kiáltott fel a manó. – Mi az, hogy nem is akarsz meggyógyulni? Miért nem?

- Mert azt mondta a doktor bácsi, hogy amikor meggyógyulok, be kell mennem a kórházba, és ott is kell maradnom, mert kiműtik a mandulámat.

- Értem már, minden világos! Nem akarsz kórházba menni, és félsz a műtéttől.

- Igen.

- Megértem, de azért azt be kell ismerned, hogy betegnek lenni sem éppen kellemes!

- Hát nem! Fel sem kelhetek, nem mehettem el az ovis kirándulásra, és be kell vennem a gyógyszereket.

- No látod! Azt ajánlom, hogy először azzal törődjünk, hogy meggyógyulj, aztán visszatérünk a kórház-ügyre is. Fontos, hogy sokat pihenj és aludj, így a szervezeted apró sejtecskéi harcolni tudnak a gonosz kis kórokozókkal, melyek a betegségedet okozták. Nagyon bátor sejtecskék ezek, s az orvosság cseppjei segítenek nekik pusztítani az ellenséget.

- Jó, akkor alszom, úgyis nagyon álmos lettem. De itt maradsz velem?

- Itt leszek, ne aggódj! Melletted maradok, vigyázok rád, és holnap majd újra beszélgetünk. Jó éjszakát, jó gyógyulást!