Szudorka kalandjai - Szudorka és a tűzoltó autó

Szudorka szívesen sétálgatott a falu utcáin, szeretett nézelődni, ismerkedni az állatokkal és a gyerekekkel. Egyszer, amikor éppen szokásos sétájához készülődött, különös nyugtalanság vett erőt rajta. Elindult az egyik utcán, aztán hirtelen megfordult, és az ellenkező irányba kezdett szaladni. Mintha titokzatos hang szólította volna, érezte, hogy valami nagy baj történt, valaki segítségre szorul. Hamarosan meg is pillantotta azt, amit eddig csak sejtett: az egyik udvarban a melléképület padlásáról sűrű füst gomolygott, piros lángnyelvek csaptak ki az ablakon. Szudorka egy-kettőre ott termett, s a ház mellett síró kisfiút pillantott meg.

-       Jaj, ugye segíteni jöttél? – kérdezte, mikor megpillantotta a kismanót. – Véletlenül tüzet csináltam a gyufásdobozzal, és a kiscicám bent maradt a házban.

-       Persze, hogy azért jöttem, hogy segítsek. Először felhívjuk a tűzoltókat. Tárcsázzuk a 105-ös hívószámot, bemutatkozunk, elmondjuk, hogy mi történt, és azt is, hová kell jönniük.

A manócska nem veszítette el a fejét, azonnal cselekedett, ettől a kisfiú is megnyugodott kissé. Felhívták a tűzoltóságot, aztán merész lépésre szánta rá magát a manó. Elmondott egy különleges hűtő bűbájt, bevetette magát a lángok közé, és bement a házba, hogy megmentse a kiscicát. Alig látott a sűrű füsttől, attól félt, hogy elkésett, de egyszer csak halk, panaszos nyávogás ütötte meg a fülét. A cica aprócska kölyök volt csupán, a kismanó méretéhez képest azonban óriásnak tűnt. A félelemtől megdermedt állatra egyetlen varázsige sem hatott, Szudorka alig-alig bírta az ajtó felé vonszolni. Szerencsére ekkor megérkezett a segítség.

- Nénó-nénó! – szirénázott a tűzoltó autó, és hamarosan meg is állt a ház előtt. A tűzoltó bácsik oltani kezdték a tüzet, egyikük pedig bement, hogy megmentse a kismanót és a cicagyereket. A mentés sikerrel zárult, és a tüzet is gyorsan eloltották, csak a fekete korom, a lebegő pernye és a kesernyés füstszag emlékeztetett a nemrég még tomboló lángokra.

Most már volt idő arra is, hogy a kisfiú elmesélje, mi történt:

-       Anyukám vásárolni ment, én pedig a kiscicámmal játszottam, s közben próbálgattam, hogyan kell meggyújtani a gyufát a gyufásdobozon. Először nem sikerült, de aztán igen, és majdnem megégette a kezemet. Ijedtemben elejtettem a gyufát, és ettől meggyulladt az újságpapír. Kiszaladtam a házból, és nem tudtam, hogy mit csináljak, de szerencsére jött egy kismanó, aki megmondta.

Szudorkát hősként ünnepelte mindenki, hiszen neki köszönhették, hogy a segítség időben érkezett, és nem sérült meg senki a tűzben. A manócska azonban nem szerette az ünneplést, inkább a tűzoltó autóval ismerkedett. Szép piros autó volt, hatalmas létrával, locsolócsővel, szirénázó villogóval a tetején. Régóta szállította már a tűzoltó bácsikat égő házakhoz, balesetekhez. Sok érdekes, izgalmas történetet mesélt a kismanónak, és sajnos nem mindegyik végződött vidáman. A tűz fontos, hasznos segítője az embernek, de könnyen ellenséggé válhat, ha elvadul, ha nem figyelnek rá. Beszélt azért vidámabb dolgokról is, például arról, hogyan sikerült megkeresni és elfogni egy állatkertből megszökött majmocskát.

Szudorka elbúcsúzott a tűzoltó autótól, és elindult hazafelé. Este, elalvás előtt sokáig töprengett a hallottakon, s azon, milyen jó dolog segíteni másokon.