Gyermeksarok

Szudorka és a katicabogár egy kedves rönkházikó előtt álltak, s bizony a
kismanónak egy kissé inába szállt a bátorsága. Egy darabig tanácstalanul álldogált, majd vett egy nagy levegőt, és megrázta az ajtón lévő csengettyűt.

A csengettyű vidáman csilingelni kezdett:

Hamarosan megjelent a varázsló, és mosolyogva betessékelte őket a házba.
- Valami baj van talán a pettyeiddel? – fordult a katicabogárhoz.
- Ó nem, nincs velük baj, csodálatosak! – tárta szét büszkén szárnyait a bogárka.
– Egy barátomat szeretném most bemutatni, neki lenne segítségre szüksége.
Ő Szudorka, a kismanó.
- Örvendek! – fogott kezet a Varázsló Szudorkával – Miben segíthetek?
- Tanulni szeretnék.
- Nocsak-nocsak! – a Varázslónak egészen elkerekedett a szeme a csodálkozástól. – És mit szeretnél tanulni?
- Mindent! – kiáltotta lelkesen a manó.- Pirosat, kéket és zöldet! Feketét és fehéret! A jót és rosszat! Szépet és csúnyát! Az éjszakákat és a nappalokat! A virágokat, a fákat, a bokrokat! Az állatokat, a természetet! És leginkább az embereket!
- Ez igen! – bólogatott a Varázsló.- Szeretnél a tanítványom lenni?
- Igen, nagyon szeretnék!
- Hajlandó vagy keményen, kitartóan dolgozni?
- Igen, mindenre hajlandó vagyok!
- A kemény munka sok lemondással is jár majd, tudod ezt vállalni?
- Ígérem, mindent megteszek, hogy szorgalmas, igyekvő tanítványod legyek!
- S miért ez a nagy elszántság? Mit szeretnél elérni?
- Szeretném birtokolni a tudást, hogy aztán segíthessek másokon. Minden álmom, hogy eljussak az emberekhez, s köztük járva tegyem jobbá a világot. Ehhez azonban nem vagyok még elég bölcs és tapasztalt. Segíts nekem, taníts engem Erdei Varázsló!
- Azt hiszem, valóban megérdemled a tudást, hát segítek neked! Megtanítalak varázsolni, gyógyítani, megismertetlek mindennel, ami csak szükséges.
- Köszönöm szépen! – nézett hálásan Szudorka a Varázsló szemébe.
- Akkor én most megyek is – emelkedett fel a katicabogár, és elrepült.
- Gyere Szudorka! – mosolygott a Varázsló új tanítványára. – Megmutatom a szobádat.

Egy apró, de nagyon hangulatos szobácskába vezette a manót. Fa ágyacska állt a fal mellett pihe-puha színes ágyneművel, a falon különböző méretű festmények lógtak, az ágy előtt süppedős szőnyeg hevert. De Szudorka szeme egyre a hatalmas könyvszekrény polcait kutatta, melyen kisebb-nagyobb könyvek sorakoztak.
- Ne félj, módod lesz megismerkedni velük- simogatta meg a fejét a Varázsló. – De most gyere, együnk valamit, aztán pedig pihenned kell. Aludd ki magad, mert holnap korán kelünk, kezdődik a kemény munka. Szudorka boldogan követte a Varázslót, s izgatottan gondolt arra, hogy hamarosan új élet kezdődik számára.