Gyermeksarok

A katica meséje

Régen, a katicabogárnak nem voltak még pettyei, egyszínű, piros ruhát hordott csak. Egyik reggel, amikor felöltözött, belenézett a tükörbe és így szólt: - Mennyivel szebb lenne a ruhácskám, ha pettyek lennének rajta! Megyek, szerzek pettyeket magamnak. Bezárta lakását, és elindult pettyeket keresni. Ahogy ment, mendegélt, találkozott a kisegérrel. - Szia Katica! – köszönt rá az egérke. - Szia kisegér! Tudsz nekem segíteni? Pettyeket szeretnék a ruhámra.  - Pettyeket? Azt sajnos nem tudok szerezni neked. Nem szeretnél inkább hosszú, kunkori farkincát? Azt talán el tudom intézni az egérkirálynál. - Nem, nem, köszönöm! Nem szeretnék hosszú, kunkori farkincát. Pettyeket szeretnék. Ballagott tovább, míg szembe jött vele egy nyuszi.

Szudorka és a katicabogár

Szudorka, a kismanó vidáman vándorolt erdőkön, mezőkön keresztül. Beszélgetett a fákkal, madarakkal, ezer és ezer kérdést tett fel az erdő lakóinak. Egy nap, a bagoly így szólt hozzá: - Szerintem az Erdei Varázslót kéne megkeresned. Ő bölcs, jóságos és igazságos, sokat tanulhatnál tőle! - És merre találom az Erdei Varázslót? – kérdezte izgatottan a kismanó, de a bagoly tanácstalanul ingatta a fejét: - Sajnos, pontosan én sem tudom. Menj tovább egyenesen, és valahol, a Hetedik Erdő közepén megleled őt. Szudorka megköszönte a tanácsot, és ment tovább egyenesen. Jó darabig  Tavasz tündér is elkísérte, aztán helyét Nyár asszonyság vette át. Kedves, mosolygós néni volt ő. Érintése nyomán virágok pompáztak, gyümölcsök értek, aranysárga búzakalász ringatózott.